Karajz Margit:
Úrnapja
Károlyfalván
2013-ban írom ezeket a
sorokat, visszaemlékezve gyermekkoromra, az akkori úrnapi körmenetekre. Én
1952-ben születtem.
Húsvét után a 40. napon
ünnepeljük Jézus mennybemenetelét, ez az Áldozó csütörtök. Húsvét után az 50.
napon van Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Rákövetkező vasárnapon
Szentháromság vasárnapja van. Ezt követő vasárnap van Úrnapja. Az Úr napja Jézus
szent testének és vérének különös tisztelete, ünneplése az Oltáriszentségben.
A mi falunkban,
Károlyfalván az Úr napját együtt ünnepelte a hívő, vallást gyakorló sváb falu,
amely akkor még ragaszkodott a szokásaihoz. Az Úrnapi körmenetet az
Oltáriszentséggel a falu főutcáján végezték.
A négy sátrat s benne
az oltárokat a falu négy pontján állították fel: a felvégen Bélcesék (Rákék,
ill. Hauser Andorék) előtt, a falu közepén Ica néniék (Brogli Ignácék) előtt,
az alvégen Hurkásékkal (Brogli György) szemben a Tátyóék (Burger Ignác) előtt,
és a falu végén Szlivkusék és Bástyánék (Burger István és Burger József) előtt. 2-3 család csinált egyet-egyet főleg,
de virágot mindenki vitt ahhoz a sátorhoz, amelynek a közelében lakott. A
virágokat a saját kertjükből szedték, vagy kint a réten. A férfiak már előző
nap összeácsolták a sátor vázát. Vasárnap reggel korán kimentek az erdőbe zöld
gallyakért, amivel befonták a sátrakat. A fiatal és középkorú asszonyok és a
lányok koszorút fontak a sátor köré, kidíszítették virágokkal. A sátorba
asztalt tettek, fehér terítővel letakarták az asztal-oltárt, virágot és
gyertyákat tettek rá. Az asztal fölé szentképet akasztottak. Az idősebb
öregasszonyok mikor elindultak a misére, téptek egy csokor virágot a
kertjükből, ha mást nem, hát tisztes füvet. (Tisztes fű általában volt a
kertekben. Ez illatos volt, ilyet mindig vittek magukkal a vasárnap délutáni
litániára is – amikor a rózsafűzér imádkozása alatt elálmosodtak, megdörzsölték
ezt a szagos füvet, és ezt szagolgatták, hogy az álmosság kimenjen a szemükből.)
Ezt a csokor virágot menet közben betűzték a sátor oldalába. A körmenet végén
ezt a beszúrt csokrocskát mindenki kivette a sátorból és hazavitte. Ugyanígy a
sátort díszítő virágokat is hazavitték. Nem a templomba vitték be, hanem
hazavitték az oltáriszentségi Úrjézus közelségével megáldott, megszentelt
virágokat, és otthon tartották, megszárítva is. Volt aki a temetőre vitte le a
halottai sírjára.
Az azévben elsőáldozó
kislányok az elsőáldozási fehér (kereszt-) ruhájukat vették fel ezen a napon.
(Keresztruha, mert a keresztszülő vette ezt a ruhát, ez volt az ajándéka az
elsőáldozó keresztgyermekének.) A kislányok már szombaton összegyűjtötték a
virágszirmokat kosarakba, és vasárnap ezt hintették a körmenetben hordozott
Úrjézus elé. Akkoriban még nem nagyon voltak a kertekben rózsák, mint most.
Legfeljebb futórózsák, pünkösdi rózsák. A gyerekek kint a réten gyűjtötték a
virágokat: margaréta-, harangvirág fejeket, akácvirágot, akáclevelet, stb. Az
egyházközség képviselőtestületi tagjai vitték a baldachint, ami alatt a pap
vitte az Oltáriszentséget az Úrmutatóban. Kisfiúk ministráltak, nagylányok,
nagyfiúk vitték a zázslókat. Az egész falut kidíszítették. Úgy emlékszem, hogy
zöld gallyakat ástak be a járda szélére a szegélykövek mellé. A szegélyköveket
minden nagyobb ünnepre fehérre meszelték. Minden ház mellett zöld ágak voltak
az utcán végig, talán a templomot is zöld gallyakkal díszítették ki. Nálunk
virágszőnyeget nem csináltak, mint más dunántúli sváb falvakban.
Később már a körmenet
beszorult a templomkertbe a sátrakkal együtt, amelyek már nem sátrak, csak feldíszített
asztalok, de ezeket is ugyanazok a családok csinálják, ez hagyományozódott.
Drága, virágboltban vásárolt virágokkal díszítenek, egymással versengve. A
szentmise illetve a körmenet után a templomba hordják be a virágokat a benti
oltárokra. Haza már nemigen visznek az úrnapi virágokból. Már másfajta szentelmények
sem nagyon kellenek. Néhány éve kezdik imitálni egy-egy asztalnál az
oltár-formát. Jó lenne a régi szokásokból minél többet visszahozni, ez több
időt is igényelne, de főleg a vallásos késztetés hiányzik.
A
képek a 2007. évi úrnapi körmeneten készültek
(Trifonovné Karajz Borbála)