Felhívás az áttelepülésre (1750)

„Mi Trautt Sohnn János Vilmos, a Római szent Birodalom hercege, Falkenstein grófja, Schrohen és Schrostenstein bárója, Regecz és Saros Botack, Mortinis, Karlowiz, Ischachtiz, Hammerstatt geblou, Kollicht, Haredka, Kesisudow, golttegg, Srillahoog, Freisint uradalmak és Aggeschloses an der Donau mezőváros ura, örökös tartományi főudvarmester az Enssen aluli Ausztriában és örökös főmarsall Tirolban, az aranygyapjas rend lovagja mindkét területnek, a római császár és király őfelségének valóságos titkos tanácsosa és a császárné őfelségének főudvarmestere Magyarországon fekvő uradalmaink iránti gondoskodásból, az ország hanyatló állapota és hogy jól megművelt területet nyerjenek, adjuk ennek előmutatóját által mindenkinek tudtára, hogy mi a magas szabad sváb kerületből 200 házaspárt pártfogásunkba kívánunk venni a katolikus vallás és a német nép meggyökereztetésére, azt határozzuk tehát, hogy

1. ezek az említett uradalmainkba felveendő családok vagy házaspárok az ország részéről 6, az uradalom részéről 3 mentességi évben részesüljenek, még pedig úgy, hogy nem tartoznak sem fejadót, se elszállásolást vagy átvonulási terhet viselni, se robotot teljesíteni, hanem minden adótól és illetéktől mentesek lesznek; ezenfelül

2. saját költségükön vízi vagy szárazföldi úton Budáig jővén, egy uradalmi tisztviselő fogadja, és arra a helyre vezeti őket, ahol megtelepülésük rendeltetik, s ez útjukban minden illetéktől, vámtól és hídpénztől mentesek legyenek; továbbá

3. megengedtetik nekik, hogy megtelepedésük után az egész község polgármestert, bírót, esküdteket és hasonló elüljárókat válasszon, de német jegyzőt az uradalomtól kapnak; azután

4. az uradalom sürgősen kieszközli abban a helységben, ahol megtelepíttetnek, a rendszerint való egyházmegyétől egy német lelkipásztor beiktatásának engedélyét és lehetőségét; nemkülönben

5. német uradalmi tisztektől fognak kormányoztatni, kik nekik megérkezésükkor telkeket, szántófóldeket, réteket, szőlőket és házhelyeket fognak elegendő megélhetésükre kiutalni; és hogy

6. akadálytalanul megmaradhassanak, mind maga a császári udvar, mind a magyar kancellária által el fognak láttatni a szokott pártfogó oltalomlevéllel.

7. Házakban való megtelepedésükre az uradalom részéről elegendő épületfa vagy kő fog nekik kiutaltatni szükséges lakásaik felépítésére, és bár elegendő uradalmi vízimalmok állnak rendelkezésre, mégis szabadságukban lesz a helységben, ahol megtelepülnek, egy szárazmalmot építeni, melynek haszna a községet illesse. Megengedtetik nekik, hogy e községükből kocsmárost válasszanak, kinek az uradalom a bort folyó áron átadja, azzal, hogy a szokott bormérési díjat saját hasznára fogja forgatni viszont a község köteles legyen nála az esküvőket és megengedett vigasságokat tartani; és mert

8. vannak köztük néhányan, kik pénz hiányában a szükséges gabonát nem tudják megvásárolni, ezt nekik az uradalom belátása szerint előlegezni fogja ezzel a feltétellel, hogy a kölcsönzöttet a 3 mentességi év alatt vagy utólag megfizetik, vagy természetben megtérítik, vagy le is dolgozgatják; viszont

9. a 3 mentességi év elteltével minden házzal bíró gazda tartozni fog minden évben 3 forintot pénzben fizetni és akinek ökrei vagy lovai vannak, velük minden évben 15 napot, akinek pedig fogata nincs, kézi munkával ugyancsak 15 napot robotolni, továbbá minden terményből, kivéve amit a háztelken művelnek, a szokott kilencedet megadni, ha pedig két gazda egy telken rendezkednék be (?), ketten együtt tartoznak az állami és uradalmi szolgáltatásokat és tartozásokat viselni és teljesíteni.

10. Megengedtetik a községnek, hogy magának kocsmát jelöljön ki, hol Mihály naptól újévig saját borát mérheti s azután az ebből származó hasznot a község különféle szükségleteire fordíthatja (amennyiben?) maguknak szőlőt telepítenek; és ezáltal

11. aki képes és akar egy telket (?) lévén az jövedelmező (?), kiváltani, annak megígértetik, hogy a 3 mentességi éven felül 10 forintból (?) egy mentességi év engedtetik; és

12. ki-ki kötelességét az itt Magyarországon szokott urbárium (?) szerint fogja teljesíteni olyképp, hogy az uradalom felsősége alá fog tartozni, és annak előzetes tudta és engedélye nélkül magát vagy övéit más uradalom alá nem szabad adnia, hanem köteles állandóan itt maradni; és hogy

végül minden jog szerint és rendben menjen végbe, mindent német módra, még pedig német tisztviselők által kell elrendelni és berendezni, s ezek után a fenti pontok (?) bizonyságául adom hercegi aláírásomat (`?) Bécsben, 1750. május 26-án.

Traut Sonn János Vilmos herceg."

Forrás: Hauser Zoltán: Carolfalve Karlsdorf Károlyfalva. – Kf., 2001. p. 25-26.