Kivándorlók, emigránsok, disszidensek

Amerikás és kanadás magyarok

Kivándorlókról már a 19. század végéről is tudunk, tehát az első hullám a 19-20. század fordulóján volt. A második a nagy gazdasági világválság idején: az 1920-as-30-as években, de közben is folyamatosan. A legtöbben rövid időre, néhány évre tervezték az amerikai munkavállalást, az Egyesült Államokba, vagy Kanadába utaztak. Általában fiatalemberek, családfők, de van, hogy házaspárok. Előfordult, hogy ott ismerkedtek meg párjukkal (pl. Schmiedt Márton a hercegkúti Gaukler Máriával), s már házasként, kisgyermekkel tértek később haza. Amerikában született pl. az ikerpár Schmiedt István és József (Pinka és Batya) Schmiedt József és Nán Mária gyermekei. A fennmaradt levelek leginkább az anyagi helyzetről tudósítanak: az itthon maradt család tudósít róla, milyen termés várható, milyen volt a termés, mit sikerült az adósságból törleszteni, mely testvért sikerült a házból kifizetni; a kivándorolt leírja, kapott-e munkát, mit dolgozik, mennyit keres, mennyi pénzt adott postára a családnak. Tisztelettel üzennek, érdeklődnek és számolnak be az egészségi állapotról, küldik jókívánságaikat. Vissza inkább azok jönnek, akiknek nem vált be a számításuk, ott maradnak, akiknek jól megy, sikerül egzisztenciát teremteni, azt megszokták, s nem jönnek vissza a bizonytalanba. Elszántságuk és bátorságuk, mellyel nekiindultak a nagyvilágnak, tiszteletre méltó. A szociális segítségnyújtás, állami gondoskodás akkor még nem létezett, az egyes ember a megélhetésében csak magára számíthatott. A muszáj nagy úr, az idegentől való félelemnél is nagyobb. A kintmaradt tehetősebbek sok segítséget adtak a szülőfalunak: adományokat a templomnak, melyből pl. harangot öntettek, sok pénz- és csomagküldeményt az itthonmaradt családnak, rokonoknak. A kötődés általában megmaradt, amíg a kivándorolt, a károlyfalvi születésű kivándorló élt. Leveleikben, küldött fényképek hátuljára írt üzenetekben a honvágy fogalmazódik meg. Szorgalmasan tudósítanak a család sorsának alakulásáról, s viszont az itthon maradottak is. A leveleket fényképek egészítik ki. Később többen haza is látogatnak, van aki még 2009-ben 88 évesen a leányát küldi haza, vigyen hírt szülőfalujáról, a rokonokról. De az ott született gyermekek a szülők halála után már általában nem jelentkeznek. A fényképeken tisztes, jómódú embereknek látszanak.

Karajz Márton 1900-ban az amerikai Yongstown-ba utazik, hogy ott mostohatestvérétől, Hochvárt Istvántól megvegye azt a családi örökrészt, amit Hochvárt István néhány évvel azelőtt öccsétől, Karajz Mátyástól vett meg. Úgy tűnik, hogy ott maradt 1-2 évig, amíg az üzletet le nem bonyolították, s le nem dolgozta az örökrész árát. (A levelezést az itthon maradt család és közte a saújhelyi Csuka Ödön bonyolította. Tanácsokat adott, milyen szerződést kössenek, milyen meghatalmazásokat, nyilatkozatokat küldjenek haza, milyen engedélyeket szerezzenek az ottani magyar konzultól. Képviselte a levelekben (3 db) az anya Rák Mária érdekeit, rábeszélte Hochvárt Istvánt, hogy bizonyos hosszúhágói szőlőt és pallagot, Fekete-hegy alatti rétet ajándékozzon vissza az anyjának. A levél alján jóakarójuknak nevezte magát. Tegező viszonyban írta a leveleket, kettőt Karajz Mártonnak címezve, egyet pedig Kedves Marczi és Pista megszólítással.) Ezen időben Karajz Mátyás is Amerikában tartózkodott. Az adás-vevési szerződés 1901. február 9.-én Amerikában meg is született mindenféle hivatalos igazolásokkal és pecsétekkel, akkor már ki is fizette a teljes vételárat, 1750 koronát Karajz Márton. (Csuka Ödön is részesedett a „vagyonból”, 1904-ben egy birtokrész az ő tulajdonába került.)

Karajz Márton Hochvárt Istvánnal 1900 körül Amerikában ; Karajz László 1927-ben a kanadai Vencouverben

A Karajz családból később Karajz László vándorolt ki Kanadába. 1926. január 4-én mint vajdi lakos eladja öccsének Karajz Antalnak és feleségének károlyfalvi örökrészét 7 millió koronáért. Ezután kivándorolt Kanadába. Onnan, Vencouver-ből 1928 júliusában ír levelet az öccsének, addig még nincs igazán szerencséje, nem talál állandó munkát, az itthoni kölcsöneit nem tudja még visszafizetni. Később valószínűleg állandó munkát talál, s kiviteti a családját is. Ott még egy gyermekük született. 1930. október 4-én újabb adásvevési szerződés köttetik a 2 testvér között, ugyanazon földekről, most már tehermentesen, 800 Pengőért. Ezt már Montreálban írja alá, megfelelően hitelesítve. 1933. október 8-án anyja hagyatéki végzésében még említik, mint örököst, akitől azonban öccse, Karajz Antal megvásárolta örökrészét. Kanadában politikával foglalkozott, s úgy halt meg a harmincas években, hogy kertjében lelőtték. (Emlegetnek bizonyos újságcikket, amiben ez meg volt írva). A család további sorsáról, leszármazottairól nem tudunk.

A Frei családból kivándorolt Frei János, és Frei …, aki a képen kézírása szerint „kisfijával”, Mártonnal látható

Kivándoroltak Hochvárt János és felesége Brogli Rozália. (Ő Frei Mártonné Brogli Katalin testvére)

Brogli István és Winkler Katalin 7 gyermeke közül 5-en vándoroltak ki. Brogli Andrásné Katus néni így emlékezett: Apósomnak öt testvére ment ki Amerikába: a Náci, a Matyi, a Jóska, a Zsuzsi néni, meg utoljára a Marci a 20-as években az apósom vízumával, mert neki volt meg, de a Marci ment ki vele, mert meghalt a felesége is meg a gyereke is betegágyban. Amerikában megint megnősült, ott egy kisvárdai nőt vett el, a Vilmát. Apósommal egyszer mentem vásárba Kisvárdára, hát ott mindenki sógornak hívta őt. Csak ketten maradtak itthon. Sok levelet írtak meg fényképeket is küldtek. Csak a Zsuzsi néni jött egyszer haza. A Jóskának a fia pap lett ott. (William Brogly).

Brogli Márton, fia és családja William Brogli

Brogli Mátyás és családja: felesége Hauser Katalin, leánya Mária 1940 k.

Ők 1931-ben hagyták el az országot, Mária akkor 10 éves volt (1921-ben született). (Brogli Andrásné tehát nem pontosan emlékezett). Itthon 1923-ban született még egy fiúk: József, aki néhány naposan meghalt, a károlyfalvi temetőben nyugszik. Kinn még három gyermekük született: Antal, Mátyás és Erzsébet. Brogli Mátyás 1940 k. halt meg közúti balesetben. Mária lánya a Tiszabőről Kanadába vándorolt Holló Mihályhoz ment férjhez, s két gyermekük született: Theresa és William. Brogli Mátyásné hazalátogatott 1959-ben, hogy örökségét elrendezze, unokahúgára hagyja, aki itthon édesanyját ápolta. Több hetet töltött itthon, ezalatt különféle adományokat tett az egyháznak: ő vásárolta a stációképeket és egy misekönyvet, s csináltatta a csapóajtót. Leánya pedig férjével 1969-ben látogatott haza.

A kép 1959-ben készült Mátyás öccse: Antal családjával

1965-ös családi kép 2006-ban Mária és Mihály

2009-ben Mária mama hazaküldte leányát, Teréziát Magyarországra, szülőfalujába: vigyen hírt neki a faluról és a rokonokról. Néhány hónap múlva meghalt.

Mária öccsének, Mátyásnak a gyermekei közül hárman. Ők már, sőt az édesapjuk is Kanadában született.

Schmiedt Márton szintén kivándorolt Amerikába, s ott vette feleségül a hercegkúti Gaukler Máriát. Két gyermekük: Mária és Katalin ott született, s kisgyerekekkel tértek vissza az 1910-es években Károlyfalvára. (Innen ered a gyermekek ragadványneve: Khédy)

Hochvárt Fülöp (később Kisgátira magyarosított) valószínűleg 1929-ben vándorolt ki, ahhoz lehetett szükség a jegyzőileg hitelesített fényképre. A másik képet már 1932-ben küldte haza Venezuelából szeretett feleségének, a hercegkúti származású Stumpf Annának és gyermekeinek: Katalinnak, Sándornak „Ez én vagyok, a te hű férjed édesem 1932-be junius hó 16-án Macuto Venezuela emlékül az én drága jó feleségemnek és gyermekeimnek. Isten veletek és velem is”

A kivándorolt falusiak és szomszéd falvakból valók odakinn összetartották, rendszeresen hírt adtak magukról, s akár személyes üzenetet is küldtek. Az alábbi képen, amely a pincéknél készült az 1930-as években, a két férfi Amerikából hozott hírt károlyfalvi kivándoroltakról

(Winkler Antal, Winkler Antalné Schmiedt Katalin, Hochvárt (később magyarosítva Kisgáti) Fülöpné Stumpf Anna - bizonyosan neki is hoztak üzenetet)

A Deutsch családból kivándorolt az 1899-ben született Deutsch Magdolna (Maktus néni), akinek első férje Lugos János (gyermekeik Lugos István és Mariska), özveggyé válása után második férje Balogh Gerzson.

Unokahúga, Deutsch Micike mesélte: „Az amerikai rokonok is küldtek néha csomagot, ruhaanyagot, a nánának feketét, nekünk lányoknak meg kék rózsásat meg zöldet - a Kati varrta meg -, meg kendőt. Az Imrééknek a Gerzson volt a keresztapjuk, a Maktus néninek a második férje. Már a Máktus néni meg volt halva, de ő azért mindig írt nekünk, mindig tudtunk az unokatestvérekről, mert ő beszámolt mindenről. Farmerek voltak, földművesek, hát ott is csak azt dolgozták, amit itthon. De apa egyszer kért tőle villanyborotvát, és akkor azt írta vissza, hogy Azt hiszed, sógor, hogy itt gereblyélik a pénzt?”

Nagy kivándorló volt Májer György (1886-1961).
Leánya, Erzsébet elmondása szerint:
Háromszor is kivándorolt, s összesen 21 évet töltött Amerikában. Egészen fiatalon ment ki, ott tanulta ki a géplakatos szakmát, és tanult meg angolul beszélni a gyakorlatban, írni és olvasni pedig esti iskolában. Szüksége volt rá, mert egy egylet titkáraként is tevékenykedett. Megbecsült munkása volt a gyárnak, ahol dolgozott.
Kinn ismerkedett meg a Botfalváról kivándorolt Turi Juliannával, s kötöttek házasságot, ott született első gyermekük. Felesége egy szivargyárban dolgozott, de nem bírta annak levegőjét, ezért jöttek haza. 1913-14 körül újra kiment, hét év múlva 1921-ben tért vissza. A keresményből erdőt akart venni, de mire az ügyletet lebonyolította volna, a Windisgraetz-botrány miatt értékét vesztette a keresmény. 1925-ben újra kivándorolt, s hazatérve újabb keresményéből 10 hold földdel tudta gyarapítani a család vagyonát.

Unokája Burger Flóriánné Burger Angéla emlékei szerint: "Mayer nagyapám volt Amerikában többször is. Először egy farmon dolgozott, azután gyárban. Ott ismerte meg a feleségét, Turi Juliannát, aki meg Botfalváról ment ki Amerikába (Kárpátaljáról, arrafelé Bátfalvának mondják). Ott született az első gyerekük a Masszának az anyja a Mari néni. A másik két gyerek már itthon született, az én anyám, Kati, meg a Bözsi. Olyan fess úriember lett ott, miután hazajöttek is, csak kalapban meg élére vasalt nadrágban járt. Jól ment nekik, de aztán a gazdasági válság mindent elvitt. "

Kivándorolt Deutsch József (Cirbus bácsi) leánya, Deutsch Mária (Klipác Mari) is férjével Frei (Brigal) Antallal. A kép az 1960-as években hazalátogatásukkor készült a családi ház udvarán, testvérével, Deutsch Ignáccal.
(Rák Dénes emlékei szerint az ott kíváncsiskodó gyerekeknek golyóstollat és rágógumit osztogattak, ki volt téve egy vájdling „örökíró” és egy vájdling rágógumi). Másik testvére, Zsuzsanna a hetvenes időkben hosszabb időt töltött odakinn náluk.

Hochvárt László (Hochvárt Istvánné Hochvárt Rozália testvére), a feleségével (aki két házzal feljebb lakó Májer-lány volt) együtt mentek ki Amerikába 1919-ben. Kint pékek lettek, s az egyik fiúk neves politikus lett, aki Amerika képviseletében többször is járt Magyarországon. Egy Margit nevű nevelt lányuk is volt.

Kitelepítés

A kitelepítést Németországba sikerült a falunak elkerülnie a 20. század folyamán, mind a háború előtt, alatt, mind utána. Nem szívesen ment volna vissza senki, mindent megtettek a falu előljárói, erős kiállást és huncutságot is bevetve, hogy új hazájukban, Magyarországon maradhassanak. Brogli Ignác bíró (1941-42) leánya, Mária emlékszik édesapja indulatos szavaira: „emlékszem, hogy voltak ott nála idegenek, akik azt akarták, hogy menjünk vissza Németországba. Hallottam kívülről a veszekedést, apám mondta nekik svábul, hogy itt születtünk, itt is fogunk megdögleni.” Lauber József emlékezete szerint „volt itt egy népbiztos, aki nagyon jól érezte magát a faluban. Az elintézte - hízott libát adtak neki -, így senkinek se kellett elmennie.” Az egyes emberek maguk is megtették, amit a szükség kívánt, pld. nevet magyarosítottak, egyrészt, hogy az se árulkodjon a német mivoltról, másrészt mert így tölthettek be állami állást, így kaphattak hadirokkant-nyugdíjat. (Frei > Földesi, Hochvárt > Magasvári, Velti > Károlyfalvi)

Emigráció, disszidálás

Emigránsok, disszidensek nem nagyon akadtak. A Patakon élő Karajz Mária férje Liscsei János a fiával Ferenccel hagyta el az országot 1956 végén, s Angliában telepedtek meg.
Burger János falusi származású plébános 1968-ban távozott Németországba, s ott élt 2000-ig. Gyémántmiséjét 2004-ben Károlyfalván ünnepelte meg, s a falu temetőjében van eltemetve.

Trifonovné Karajz Borbála